Szitakötőszárnyak

 múlt héten a kocsmában elégettünk egy papírmadarat... ez a vége, azt hiszem (nagyon hiszem)

és hogy merre tovább, hogyan tovább? visz majd a szél, ahogy változunk

au revoir bitches

becslések szerint 90-110 milliárd ember élt már ezen a földön

lélegzett port

érezte a napot a csontjaiban

itt vagyunk mi, ketten

109 999 999 998 után. 

én május 19-e óta nyári időszámítást használok, amióta vettünk egy doboz epret mert akciós volt, és megmostuk a millenárison a wcben (mármint nem a wcben, de a csapnál, na) és abban a percben, hogy az összes piros illatos kis epret fényesre suvickoltuk, és kiültünk volna a fűbe megenni őket, elkezdett zuhogni. olyan tipikus heves gyors nyári vihar volt, nagy cseppekben vágta magát fölhöz az eső és mi bennszorultunk egy vékony tetősáv alatt. kilógott a lábunk meg a szél amúgy is befújta a vizet, de nem fáztunk. és én összeepreztem a ruhámat meg tiszta ragacs lettem és tudtam hogy ez már nyár.

a hivatalos nyárnyitó most pénteken lesz. iszunk rá. 

    sima... minden olyan sima

úgy érzem néha hogy kis foltokat tudok, az életről meg úgy mindenről, és egy pillanattöredékkel elalvás előtt összeáll a kép

de aztán lehúz az álom

és agressziv hattyúkról álmodom, a balatonban, amik megharapnak, és a vér pirosra festi az ég alját, és mi csak fekszünk a száraz fűben és nem kell semmi. nem nehezedik semmi.  
aztán felébredek, és rájövök hogy 

mi egyáltalán nem is ilyenek vagyunk

és nem is lehetünk.

és felejtek. és újra nem értek semmit, csak kis foltokat az életből, meg úgy belőled, de tudtom, hogy tudtam. mégsem érem most el. 

megint nem eszem. egy kicsit. 

van van van nincs van nincs van nincs nincs van van van nincs van nincs nincs van nincs van van nincs van van van nincs nincs  van van nincs van nincs van nincs van van van van van van nincs van nincs nincs van

habzsold az epret

habzsold a csillagokat

fürödj meg a szélviharban!

are you cool?
 symmetrical
  analytical
   hypocritical
    so critical

nothing's perfect

i'm hoping i'll do

megittam egy nagy pohár limonádét. minden olyan szelíd, békés, meleg. szomorkás. jó értelemben.

jó nagy pohár volt. egyszercsak azt veszem észre hogy az ablakpárkányon állok, a lábujjaim lelógnak (lekopott róluk a lakk), és langyos a szél amit beszívok és érzem ahogy az oxigén szétcsordul minden porcikámban. szegfűszeg illatú emlékeim vannak, ugyanígy álltam, (ugyanígy kopott a körmömről a lakk) és mégsem összemérhető, mert én már nem vagyok ugyanaz. egyáltalán.

van a házunk mellett egy kis erdő, az egyik részén csövesek laknak, de a másik felét szeretem. olyan jellegzetesen puha meleg van ott ilyenkor májusban, és nem jár arra senki, csak csomó kis rovarocska amik összecsípkedik az egész vádlimat.

...

hangok fények és földalatti járatok.

 *

 * *

 * * *

 * * * *

 * * * * *

 * * * * * *

 * * * * * * *

    Az első amerikai űrséta (Gemini–4) során Edward White elhagyott egy fél pár kesztyűt. A kesztyű egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül